2009. november 6-án nagy izgalommal vártuk az elsõ klubdélutánunkat. Mindannyiunknak nagyon jólesett, hogy sokan - a legfiatalabbaktól a legidõsebbekig - segítettek a készülõdésben és voltak jelen az est folyamán.

A program szerint 17 órakor Dr. Bardóczi Miklós mindennapjaink legaktuálisabb témájáról tartotta elõadását és osztotta meg velünk véleményét. Részletesen, de közérthetõen elmagyarázta a H1N1 vírus jellemzõit, kialakulását és veszélyeit, eloszlatva ezzel néhány félreértést. A doktor úr üzenete, hogy aki teheti, oltassa be magát a vírus ellen.

Terveink szerint, az elõadás után beindult a várva várt társasági élet. Sokan beszélgettek, játszottak, volt szórakozás, móka, kacagás. Mindeközben a résztvevõk sajátkezûleg készített finomságait kóstolgattuk. Kártya, csocsó, pinpong, darts színesítették az estét és a „dumazsák” is kifogyhatatlannak bizonyult... és ki tudja, talán még új barátságok is születtek?!

Jól tükrözi a délutánra való készülõdés hangulatát, izgalmát egy résztvevõnk néhány gondolata:

„Kinézek az ablakon, sötét van, ¾ 5 - indulnunk kéne. Kislányom nyaggat, ’Anya, menjünk már a Faluházba és vetítsük le a Kiscsibe és a búzakalászt!’ ’Megyünk már, de esõkabát is kellene, mert odakint esik’ – válaszoltam neki. ’Jó, de akkor gumicsizmát is vegyünk és a tesóra is adjál esõkabátot, mert elázunk....és sietnünk kell!’ Hát ilyen izgalmak közepette vettük nyakunkba a Faluház felé vezetõ utat. Gyorsan vitt minket a lábunk, idõben megérkeztünk.
Telt parkoló látványa, nevetés, sürgés-forgás zaja fogadott minket. Nincs itt hiba, gondoltam magamban – leszünk mi még többen is. És mintha a próféta szólt volna belolem, ugyanis amikor a játszószoba feltérképezése és elfoglalása után a nagyterembe léptem, finom illatok és hangos nevetés, beszélgetés, nyüzsgés látványa tárult elém. Jó érzés volt látni, hogy a dolgos hét végeztével, még ilyen esõs, sötét õszi estén is ennyi embert sikerült megmozgatnia az Egyesületnek.”